– Bontani való az, kár a filmért! – kiáltotta felém egy szemre harmincas évei közepén járó férfi autója nyitott ajtaján keresztül. Értetlenül néztem rá, ő becsapta a kocsi ajtaját, én pedig elkészítettem a fenti képet. Az idegen férfi elhajtott, és csak egy kis fűszag maradt utána az épületek által…
Egykor és most: képpárok Lublinról