– Bontani való az, kár a filmért! – kiáltotta felém egy szemre harmincas évei közepén járó férfi autója nyitott ajtaján keresztül. Értetlenül néztem rá, ő becsapta a kocsi ajtaját, én pedig elkészítettem a fenti képet.  Az idegen férfi elhajtott, és csak egy kis fűszag maradt utána az épületek által…

Ha egyetlenegy képben kellene összefoglalnom azt a hétvégét, amelyet nemrég Lublinban töltöttem, akkor ezzel a fenti felvétellel tenném meg. Apró meglepetésekkel teli, üdítően kihalt, kacsaringós kis utcák, romantikusan omladozó vakolat a házfalakon, hóbuckák és latyak a talpam alatt. Egy kicsit…