Elsőre jó ötletnek tűnt, hogy gyalog induljunk el a kikötőből a hotelbe, elvégre elsősorban túrázni jöttünk Máltára. Mġarrból Xlendibe gyalogosan 12 km az út a térkép szerint, az idő kellemes volt, 20 fok, a kék eget bárányfelhők tarkították, kívánni sem lehetett volna szebbet. Gyönyörű, part menti ösvényeken vezetett az utunk, és csendes büszkeség töltött el, hogy néhány óra alvás, két óra repülés, másfél óra buszozás és fél óra kompozás után még 3-4 óra gyaloglásra vállalkoztunk, hogy végül elegánsan besétáljunk a célba.
Aztán feltűnt, hogy a távolban mintha egyre sötétebb lenne az ég, de messze van az még, megússzuk, talán nem is felénk jön... De mégis, felénk jön, sőt, mintha még sötétebb lenne… Talán eljutunk a következő településig, mielőtt leszakadna az ég… De milyen településig, a túraútvonal ezen szakaszán nincs semmiféle település jelölve…
Voltak viszont szemmel láthatóan két kézzel összeeszkábált kis kalyibák, némelyik lezárva, némelyik viszont tárva-nyitva, úgyhogy behúzódtunk egy ilyenbe. Egy órát kuporogtunk ott, aztán egymást győzködve, hogy látod, már kezd alábbhagyni, sőt, mintha a távolban már világosabb is lenne egy kicsivel az ég, továbbindultunk. Átmenetileg valóban alábbhagyott, de aztán rövidesen újra rákezdett, és nem is állt el másnap reggelig. Úgyhogy tulajdonképpen jól tettük, hogy nem vártunk tovább. Bőrig ázva, sárosan eljutottunk Mġarr ix-Xini öblébe, ahol legnagyobb meglepetésünkre nyitva volt a strand étterme, sőt, két asztalnyi vendéggel vidáman üzemelt. Azt hittem, hogy egy egyszerű strandbüfé, de a rendelésünk leadását követően az egyik vendég némileg feddőleg értésünkre adta, hogy Gozo legjobb éttermében vagyunk, célozva rá, hogy lehet, hogy nem hamburgert és raviolit kellett volna rendelnünk. Lehet, de azért nem volt rossz az a ravioli sem. Igazából azt sem bántuk volna, ha szárazkenyeret tesznek elénk, csak tető legyen a fejünk felett, és ne kelljen bokáig merülve gyalogolnunk az agyagos ösvényeken.
Az étteremnek csak teraszos része volt, és csak két asztal felett volt tető, mind a kettő foglalt volt, amikor odaértünk. Az egyiknél egy francia társaság ült, a másiknál pedig a minket felvilágosító törzsvendég beszélgetett angolul két spanyollal. Az asztaluk végében volt még néhány hely, úgyhogy odakéredzkedtünk. A közvetlen törzsvendég elmondta nekünk, hogy máltai, és megkérdezte tőlünk, hogy németek vagyunk-e. Talán mert csak németekről feltételezte, hogy képesek szakadó esőben is túrázni. Mindenesetre negyed órával később láttunk megérkezni még egy párt az öbölbe, akik egyenesen a partra mentek, és a szakadó esőtől cseppet sem zavartatva egy piknikasztalnál eszegettek békésen. Valahol irigylésre méltó volt, hogy látszólag milyen egyszerűen felül tudnak emelkedni az olyan zavaró tényezőkön, mint egy felhőszakadás. Igaz, rajtuk volt esőkabát. Meg az is lehet, hogy ők tényleg németek voltak.
Éhesek már nem voltunk, a csuromvizes nadrágom viszont kellemetlenül rámtapadt, fáztam is, és leghőbb vágyam volt, hogy az étterem teraszáról egyenesen a hotelszobába teleportálhassak. Urasan, taxival távoztunk.
November közepén töltöttünk egy hetet Máltán, pontosabban először három napot a kisebbik lakott szigeten, Gozón, aztán négyet a nagyobbikon, melyet akárcsak az országot, szintén Máltának hívnak. Az előrejelzések szerint novemberben napközben 20 fok körüli hőmérsékletre lehet számítani, a tenger 22 fokos, és a 30 napból átlagosan 13-ban esik az eső. Ottlétünk alatt nagyjából így is alakult az időjárás. Az első és az utolsó nap tett keresztbe az eső a kinti programoknak, közte csak amolyan angolosan esett egy kicsit, aztán elállt, aztán kisütött a nap és megint csepergett. És volt két-három olyan nap is, amikor szikrázó napsütésben túrázgattunk.
Merthogy Gozo rendkívül jó hely túrázásra! A sziget turisztikai honlapjáról egy csomó túraútvonal letölthető teljesen ingyen, térképpel, a látványosságokat és a növény- és állatvilágot ismertető útikalauzzal.* A sziget szinte teljesen körbetúrázható a part mentén, néhány helyen visz csak beljebb az út, ahol magánterület a közvetlen tengerparti szakasz. Meredek sziklafalak, kaktuszbokrok és barátságos, dögönyéhes macskák voltak állandó kísérőink az ott töltött három nap alatt.
Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa, kb. 1350 fő lakik egy négyzetkilométeren. Hogy ez a valóságban mit jelent, a Ċirkewwa és Valletta közötti útszakaszon kiválóan érzékelhető. Település települést ér, a dugónak se vége, se hossza, így hétvégén és hétköznap egyaránt másfél óra alatt sikerült busszal megtenni a 30 km-es utat.
Bár a nagyobbik szigetre is berajzoltak számos túraútvonalat, különösen a déli, meredek sziklafalban végződő part mentén, nagyon ne élje bele magát senki, hogy a természet lágy ölén fog andalogni. Jóllehet, a sziget déli része sokkal kevésbé lakott, országutak azért vezetnek errefelé, amik ugyan nem túl forgalmasak, de annyira azért mégis, hogy nem illene túraösvényként feltüntetni őket. Különösen, hogy átlagosan úgy öt percenként egy arra száguldó teherautó is felkavarja a port a kőbányába jövet-menet.
Túrázás terén tehát mindenképpen Gozóra szavazok, de azért a nagyobbik szigetet sem szeretném leírni. Valletta volt az első város Európában, amelyet megterveztek: az utcák szinte kivétel nélkül egyenesek, hogy a tenger felől érkező szellőnek semmi ne állja útját, és hűsíthesse őket, az épületek pedig elég magasak ahhoz, hogy a nap nagy részében árnyékba boruljanak az utcák. Azért a nyári hőségben így sem tartozik a városnézés a legkellemesebb dolgok közé, de a novemberi 20 fok ideális, és a turisták sűrűsége is csak a fő utcán nagyobb a kívánatosnál.
Valletta 2018-ban Európa kulturális fővárosa volt, és ennek részeként jó néhány máltai szólás-mondást vizualizáltak akképpen, hogy szoborba öntötték. Ilyen volt például a meggondolatlan macska vak kölyköket szül...
...vagyis a sebtében hozott átgondolatlan döntések és az így végzett munka gyakran hibákat eredményeznek.
Vagy egy másik, miszerint az, aki bedugja magát a hagyma és a héja közé, hagymaszagú lesz...
...azaz, aki más dolgába üti az orrát, magának keresi a bajt.
Ez pedig az útikönyvek által ajánlott egyik kötelező természeti képződmény Máltán, a Szent Péter-öböl. A víz elég mély ahhoz, hogy műugrótehetségét bárki kipróbálhassa.
Marsaxlokk és jellegzetes színes halászbárkái
Mdina városa, melynek utcáin turisták andalognak...
... és egy jobbkormányos 120-as Skoda parkol.
És a Dingli-sziklák Málta déli részén, ahol szívesen pózolnak az emberek.
***
*https://www.visitgozo.com/what-to-do-in-gozo/escape/country-walks-rambling/