Róma a világ egyik legkedveltebb turistacélpontja, így aztán fel lehet keresni bármely évszakban, a különbség csak annyi lesz, hogy vagy nagy tömegek és hosszú sorok lesznek mindenhol, vagy még annál is nagyobb tömegek és még annál is hosszabb sorok. Ha valaki csupán a toplistás látnivalókat akarja becsületesen végignézni, akkor is láblógatás nélkül eltölthet itt négy-öt napot.
Én azonban bármerre is járok, szeretem felfedezni azokat a helyeket is, amelyeket az útikönyvek a „futottak még” kategóriában említenek, ha megemlítenek egyáltalán. Ezek azok a helyek, ahol a turisták nem tapossák egymás lábát (Rómában pl. a Colosseumban), a szelfibotok sűrűje nem zavar a kilátásban (a Spanyol-lépcsőnél), és nem csak némi közelharc árán lehet egy-egy zártabb helyen lévő nevezetesség közelébe férkőzni (mint ahogy a Trevi-kútnál).
Két-három lelkiismeretesen átturistáskodott nap után nekem borzasztóan jólesett letérni a csapásról, és felfedezni valami mást is.
Három kedvenc nem toplistás helyem következik Rómából!
1. Az EUR-negyed
Széles sugárutak, tágas terek, monumentális, rideg épületek. Valahogy így nézhetne ki egy átlagos olasz város, ha a fasiszta rendszer nem bukik meg. Az EUR-negyedet ugyanis Mussolini álmodta meg, és az 1942-es világkiállításra, fasiszta diktatúrájának 20. évfordulójára kellett volna elkészülnie. De a háború közbeszólt.
A fasiszta ideológián túl az ókori római várostervezés jegyei is visszaköszönnek a negyed építészetében: főként olyan hagyományos anyagokat használtak, mint a mészkő, a lávakő és a márvány.
A városnegyed kétségtelenül legjellegzetesebb épülete a Palazzo della Civiltà Italiana, avagy a „négyzetes Colosseum” (Colosseo Quadrato). Tekintélyt parancsolóan uralja a negyedet, ellentmondást nem tűrve vonja magára a tekinteteket. Az épületet kívülről hat emeletnyi magasságban kilenc-kilenc boltív futja körbe valamennyi oldalon. Ezek a számok állítólag nem másra, mint a Duce nevére utalnak: az emeletek száma megegyezik a Benito betűinek számával, az egy szinten található boltívek száma a Mussolini kilenc betűjét szimbolizálja. A legfelső boltívsor felett pedig, a palazzo mind a négy oldalán egy 1935-ös Mussolini beszédből vett részlet olvasható: „Költők, művészek, hősök, szentek, gondolkodók, tudósok, tengerészek, vándorok nemzete”.
Bár a palazzót tartják az EUR-negyed ikonikus épületének (és vaskos útikönyvem is csak erről tett egy apró betűs említést), a Santi Pietro e Paolo a Via Ostiensét is úgy és olyan helyre tervezték, hogy minden kétséget kizáróan magára vonzza a tekinteteket. Eredetileg a „négyzetes Colosseum” miatt metróztunk ki az EUR-negyedbe, mégis ezen az épületen akadt meg elsőre a szemünk, és a palazzóról átmenetileg megfeledkezve toronyiránt elindultunk felé.
Erődítményszerű, vaskos falaira felnézve az átlagos földi halandó egészen kicsinek és jelentéktelennek érzi magát. Nem véletlenül. Eredetileg ugyanis Mussolini mauzóleuma kapott volna itt helyet. A történelem azonban közbeszólt. Az épületet csak 1955-ben fejezték be, majd 1958-ban felszentelték. Azóta templomként funkcionál.
2. Trastevere
Minden valamire való európai nagyvárosnak van legalább egy igazán laza légkörű negyede, amelyeket én csak hipszter negyedekként emlegetek, és előszeretettel fedezem fel őket. Hogy mire is gondolok pontosan? Valami olyasmire, ahol legfeljebb egy-két B-kategóriás látnivaló akad, és egyszerűen csak jó ott lenni, sétálni, semmit tenni. Ilyen élmény volt számomra Madridban a Malasaña, Berlinben Schöneberg és Neukölln, Krakkóban Kazimierz. Na és Rómában a Trastevere.
Az ilyen helyeken a legjobb, ha az ember eldobja a térképet, és megy, amerre a lába (vagy inkább a szeme) viszi. A labirintusszerű Trastevere kis utcáin sétálva előbb-utóbb úgyis eljutunk a városrész központi terére, mely a Piazza di Santa Maria nevet viseli. A tér közepén lévő szökőkút arra biztat, hogy bátran üljünk le a szélére, és bámészkodjunk kedvünkre. És sokan így is tesznek.
A téren ücsörögve és a környezetet szemlélve az az érzése támad az embernek, hogy itt mindenki visszavesz a sebességből, rómaiak és turisták egyaránt. Sőt, a lazaságból még a téren található, szintén Santa Maria nevet viselő, a XII. századból származó bazilikának is jutott: a katolikus templomok szokásos túldíszítettsége helyett itt homlokzati díszítőelemként többek között kedves pálmafákkal találkozunk.
A Trastevere tele van hangulatos éttermekkel, kávézókkal, úgyhogy igazán érdemes az ebédidőt ide időzíteni. És nem mellesleg, remekül rá lehet pihenni és készülni egy délutáni Vatikán-látogatásra (amely innen északra van, és egy kellemes sétával elérhető). Mi is így tettünk. Egy kiadós ebéd, egy-egy pohár bio chardonnay és egy ajándékként felszolgált házi limoncello után elindultunk a Vatikán felé, hogy beálljunk a Szent Péter-bazilika kilométeres sorába, amely elől előző nap megfutamodtunk. Így azonban egészen rövidnek, és meglepően kellemesnek tűnt az az idő, amely alatt kiálltuk a sorunkat.
3. Area Sacra
Avagy minden kóbor macska álma. Mert ha már Róma, akkor idekívánkozik legalább egy nevezetesség, mely az ókorból maradt ránk, és amely igazán bájos funkciót tölt be napjainkban.
Ez pedig az Area Sacra, mely a történelmi belvárosban, egy forgalmas közlekedési csomópontban, a Largo di Torre Argentinánál található. 1926-ban egy építkezés előkészítése során fedezték fel a romokat, amelyekről hamarosan kiderült, hogy a köztársaság kori római építészet kiváló példái. Pontosabban négy, a Kr. e. IV–II. századból származó templom romjait tárták fel. A régészeti munkák befejeztével pedig rövidesen kóbor macskák vették birtokba a területet, akik a jóval az utcaszint alatt elhelyezkedő romok között találtak menedéket (és igazán nem mindennapi játszóteret) maguknak.
Ma hivatalosan is macskamenhely működik itt, vagyis etetik, gondozzák, ivartalanítják és beoltják az itt megforduló macskákat, akiknek a számát több százra becsülik (de persze nem mind egyszerre bandáznak a romok között).
Az Area Sacra egyébként nem látogatható, de teljesen körbe lehet sétálni, és be lehet látni az egészet. A romokat és az itt hesszelő vagy éppen kergetőző macskákat is.
A mangolla blogot követheted itt és Facebookon is!