A szeptembernél nem tudok ideálisabb hónapot elképzelni egy mediterrán vakációhoz: a tenger még meleg, a levegő hőmérséklete pont jó. A nappalok melegek, de nem tikkasztóak, az esték kellemesen hűvösek. Ilyenkor a napozás sem szenvedés: árnyékban már fáznék vizes fürdőruhában ücsörögve. És ami számomra a legfontosabb: az iskolás korosztálynak már becsengettek, vagyis kevés a nyaraló.
Alghero utcáin
Alghero utcáin a házfalakról egy-egy 100 éves kort megért szardíniai lakos mosolyog vissza ránk
Kilátás a tengerre a Grotta di Nettuno környékén
Szeretem az utószezon melankolikus hangulatát. Azt a tudatot, hogy a ruháim, amelyeket a hátizsákomba pakoltam, minden bizonnyal utoljára vannak rajtam ebben az évben, aztán eltűnnek a szekrény mélyén. Hogy már csak néhány hét, és elnéptelenedik itt minden. Az a néhány tengerparti étterem és fagylaltárus is bezár fél évre, amelyik eddig még nem tette meg. Mindenki hazamegy, várja a karácsonyt és az első hóesést, január elsejétől pedig a következő nyarat.
1-2. Putzu Idu tengerpartja és felhős égboltja, 3. Nuraghe, vagyis egy Szardínia titokzatos kőtornyai közül, 4. Valahol a sziget mélyén
Már-már giccsel határos kilátás Dorgaliban a teraszunkról
Cala Gonone
Az utolsó tengerparti heverészéssel töltött napunkon az ősz is belopakodott a strandolók közé. A homok fehér volt, a tenger türkizkék, a mozgóárus fekete-afrikaiak között pedig akadt olyan, aki már nem baseball sapkákat és hamisított napszemüvegeket árult, hanem élénk színekben pompázó bélelt kabátokat.
Fehér homok, türkizkék tenger
Costa Rei
Ablakok, Cagliari
Cagliari utcáin