Ha az utcán meglátok egy kicsit is érdekes feliratot egy falon, azonnal lefotózom. A világ városai tele vannak falfirkákkal, amelyek – akár nyers primitívséggel, akár művészi igénnyel kivitelezve – mind-mind egy-egy üzenetet akarnak eljuttatni, bele a nagyvilágba. Számomra olyanok, mint egy éles kiáltás a tömegben. Egy pillanatra megállítják az embert és kizökkentik a gondolataiból, aztán mintha semmi sem történt volna, megyek tovább, és tökéletesen elfelejtkezem arról, amit láttam.
Falakat összefirkálni nem szép dolog, nekem azonban mégis hiányérzetem lenne egy olyan városban, ahol sehol sem csúfítaná el egy-egy festékszóróval megörökített találó gondolat, szurkálódó megjegyzés a frissen felújított belvárosi épületek oldalait. Az öncélú barbárságot nem tartom semmire, de afelől nincs kétségem, hogy a falak kommunikációs csatornaként is funkcionálhatnak. Srí Lanka egyik mítoszok övezte ősi településén, a hatalmas sigiriyai szikla egyik falán graffitiket fedeztek fel, melyeket a VI. és XIV. század között véstek oda a látogatók, akik szerették volna, ha mások is értesülnek róla, hogy milyen benyomást tettek rájuk az ott látott gyönyörű nőkről készült freskók. A kommunikációs csatornát igen jól választották meg, mert a világörökségi helyszínként nyilvántartott sziklát azóta még több látogató járja be, akik már nem csak a festményeket csodálják meg, hanem az antik firkák borította falat is.
Ha manapság körülnézek az utcákon, az a benyomásom támad, hogy a falak egyfajta politikai fórumként is funkcionálnak. A festékszórót ragadó emberek többsége a széles értelemben vett világnézeteit, a fennálló politikai és társadalmi rendszerről alkotott véleményét szeretné tudatni a világgal. De nincsen ebben semmi új dolog. Tisztán emlékszem rá, hogy gyermekkoromban, a kilencvenes évek végén, mindenhol NO NATO feliratokba ütközött a tekintetem, még kicsiny falunkban is. A másik felirat, ami valamiért mély nyomot hagyott bennem, és több, mint húsz év távlatából is eszembe jut, az az egyetlen szóval kifejezhető életérzés: RAVE. Emlékeim szerint a NATO-hoz való csatlakozást ellenző graffitiket valamivel megelőzte, mert a kilencvenes évek közepén tanultam meg olvasni, és akkoriban bármilyen feliratot láttam, egyből kibetűztem magamban. Persze fogalmam sem volt, hogy mit jelent, és a magyar szavak helyesírási szabályai alapján fonetikusan R-A-V-E-ként olvastam ki.
Az általam összegyűjtött feliratok között is a politikai és világnézeti tematikába sorolhatók dominálnak. A szabadság és annak hiánya örök faltéma az olyan országokban, ahol az nem tartozik generációk óta a magától értetődő dolgok közé.
(1) Enver Hoxha néhai albán diktátor piramisa Tiranában és (2) egy autószerviz fala Larnacában
De Cipruson akadnak szép számban olyanok is, akik liberális nézeteiknek festékszóróval adnak nyomatékot.
Gendertudatosság Nicosiában
Az állatvédők hagyományosan a feministák jó barátai, így adódik, hogy ők legyenek a következők a sorban.
(1) "Szeretem az állatokat" Varsóban és (2) az állatok jogainak védelmezői Tbilisziben
A varsói graffiti egyébként valahányszor elém kerül, gondolkodóba ejt. Amikor megláttam, elsőre úgy értelmeztem, mint egy vegetáriánus odaszúrást a húsevő embertársaknak, hogy persze, mondhatjátok, hogy szeretitek az állatokat, ha a marhahúspogácsát meg megeszitek. Később azonban be kellett látnom, hogyha viszont a graffitit egy marhahúspogácsa fogyasztó készítette, akkor interpretálható úgy is, mint egy szerelmi vallomás a marhához, amelyből a kedvenc húspogácsája készül, vagy pedig mint gonosz kis cukkolódás a harcos vegetáriánusokkal, hogy nálam az állatok szeretetébe beletartozik az is, hogy megeszem őket.
A hatalmi elit leváltását sürgető felirattal találkoztam itthon is, általában a nem túl kreatív Vesszen az elit olvasható a falakon. A legfrappánsabb megfogalmazást Szlovéniában láttam néhány évvel ezelőtt, és azóta is az egyik kedvencem.
Elitellenes érzelmek Ljubljanában
És van itt egy művészien kivitelezett nekrológ is Európa haláláról.
Vidám haláleset a madridi Malasana negyedből
Adódhat úgy is, hogy valakinek egyszerűen elege lesz a világból, az életből, a rendszerből, a rendőrségből. Vagy egy ATM-nél állva rádöbben kétségbeejtő anyagi helyzetére, és ki kell írja magából dühét és csalódottságát. A belülről feltörő fékezhetetlen indulatok is igen gyakori ihletői egy-egy szabad szájú falfirkának.
(1) A bűnbak bankautomata Madridban, (2) a rendszer áldozatául esett fa Tbilisziben és (3) a rendőrséget nem szívlelő üzenet Varsó hírhedt Praga negyedében
Nem csak olyan fal funkcionálhat kommunikációs csatornaként, amelyet bárki láthat, bárki elolvashat. A konyhafalra írt üzenet mindennapi emlékeztetőül szolgál feladójának és a következő albérlőknek is.
Leszámolás a fogyókúrázással Székesfehérváron
A szabadság mellett a szerelem is örök téma. Átszúrt szívecskék, lopva felfirkantott keresztnevek. Én nem szeretnék olyan városban élni, ahol nincsenek szerelmi vallomások a falakon.
Ismeretlen hódolóim kezeinek nyoma (1) egy szarajevói postaládán és (2) Budapesten a Murányi utcában. (3) A szerelem lángja egy félkész varsói épület tetejéig lobbant
Mindezen az érzelmi kavalkádon túl, ott vannak még azok a feliratok is, amelyek inspirálnak, jó tanáccsal látnak el vagy egyszerűen csak feldobják a napot.
A krakkói Kazimierz negyed a művészi feliratok kincsesbányája. (1) Egy kis boldogság az Úr Testének utcájában, (2) "Légy figyelmes. Törekedj a boldogságra.", (3) "Az odaadás romantikus dolog"
És van úgy, hogy egy kép többet mond minden szónál.
Medvevariációk (1) Madridban és (2) Krakkóban